Tejbemérés

 
Magyarlna cimere
Tejbemrs Magyrlna
Kis Manyi killts, emlktbla
Tordai Sbnya
Tordai Sbnya

KAPCSOLAT:
ilona_jasko@yahoo.com
Magyarlna (Luna De Sus)
Mobil: +40 743 965.551
Skype: Jask Enik
My status

szekelyszallas logo
Szkelyfldi Szllskeres | Erdly
 
 
Cazare hoteluri pensiuni
Cazare Luna de Sus

Magyarlónai hagyománymegõrzõ tejbemérés az eztenánál.




Kalotaszegen Kolozsvártól 8 km-re
Magyarlónán a faluturizmus keretében a hagyománymegõrzõ tejbemérés ( juhmérés) rendezvény az eztenánál , ahol felejthetetlen élményekben lesz része cigánymuzsika szórakosztatása mellett.

PROGRAMAJÁNLAT

email: ilona_jasko@yahoo.com
tel. 0040 / 264 /266702.
mobil. 0040743965551
skype: Jasko Enikõ


TEJBEMÉRÉS (JUHMÉRÉS) HAGYOMÁNYOK LEÍRÁSA:

Forrás1:
http://vmek.oszk.hu/02100/02152/html/07/110.html

   Hagyományosan Szent György napjához kapcsolódó jellegzetes pásztorszokás Kalotaszegen az ún. tejbemérés. Ilyenkor állapítják meg, hogy a gazdák a nyár folyamán lemért tejmennyiségnek megfelelõen milyen sorrendben, mennyi tejet kapnak. A tejbeméréshez termékenységre utaló vagy serkentõ mozzanatok kapcsolódnak, például a lányok, a juhászok és a juhok vízzel való leöntése. Mérán a legnagyobb ünnepnek tartották: „Még a lakodalomnál is nagyobb, mert lakodalomkor nem minden családtag jelenik meg, csak a szülõk s a nagyobb gyerekek. Itt a legöregebbektõl a legfiatalabbig mindenki jelen van" (Vasas-Salamon 1986: 149). Evés-ivás, táncmulatság zárta a napot. {7-146.} A pásztorok, béresek szegõdtetésének ideje volt Szent György-nap, mely a következõ Szent Györgyig vagy Szent Mihályig volt érvényben. A pásztorok megajándékozásának egyik alkalma is volt. Medvesalján a csordás elõzõ nap végigjárta a falut. Azoktól a gazdáktól, akiknek az állatait õrizte, tojást és szalonnát kapott, és megkínálták borral, pálinkával.

Forrás:

Szabó Árpád Töhötöm

Közösség és intézmény. Stratégiák a lónai hagyományos gazdálkodásban. Kriza Könyvek 11. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2002

http://szabot.adatbank.transindex.ro/belso.php?k=11&p=703#_Toc3113834

(további információért kattints a fenti linkre).

Részlet:

A tejhaszonvételi formákat véve alapul a lónai juhtartás a napitej-szer rendszerbe tartozik a juhok közvetlenül a falu mûvelhetõ területeit és kaszálóit övezõ legelõkön tartózkodnak; a legeltetési szezon idején kinn is hálnak az esztena mellett felállított karámban (kosár); a pásztor éjszakai szállásaként funkcionáló kaliba kerekekre van szerelve, így bármikor könnyedén továbbmozdítható, és a legeltetési szezon idején többször tovább is mozdítják a kosárral együtt; az esztenán nincsenek tejfeldolgozó eszközök, mert a tejet mindenki maga dolgozza fel otthon a faluban. Ehhez a rendszerhez hozzátartozik az is, hogy a hazavihetõ és feldolgozható tej mennyiségét és a tejhez jutási sorrendet beméréssel állapítják meg.

 

A Magyarlónai juhtartás Közös állattartás, közös legelõhasználat

    Az állattartással és ezen belül a juhtartással szorosan egybefonódó fogalom történetileg és tájilag is a közös tartás, a közös legelõhasználat. Az állattartásra hat nagy történeti-földrajzi típust dolgozott ki a magyar néprajzi szakirodalom, amelyekbõl a magyar nyelvterületen élõk összeköthetõek a közös tartással. Eszerint a következõ típusokat különböztetjük meg:

1. nomadizmus,

2. transhumance,

3. magashegyi, havasi pásztorkodás,

4. modern kapitalista legeltetõ állattartás,

5. növénytermesztést kiegészítõ állattartás,

6. növénytermesztés fölé rendelt állattartás (Enyedi György id. Paládi-Kovács é.n. 600.).

    A nomadizmus a magyar állattartás szempontjából nyilvánvalóan történeti típus, ma már a hasonló legelõváltó, legelõkeresõ állattartási mód nem él. Ezzel szemben meg lehet figyelni még a román transzhumáló pásztorkodást, amely a Habsburg-birodalom fennállása idején igen nagy szerepet játszott a nyájtulajdonos román pásztorok és a legelõket kiadó alföldi magyar mezõvárosok életében egyaránt. Nagy jelentõsége volt a gazdálkodásban, de a pásztorélettel, juhászattal kapcsolatos szavak, és egyáltalán a kulturális javak cseréjében, elterjedésében (Bellon 1996. 249.). A magashegyi, havasi pásztorkodás Európa-szerte elterjedt, akárcsak a modern kapitalista legeltetõ állattartás az Egyesült Államokban vagy Ausztráliában. Az általam vizsgált közösség állattartási módja az ötödik típusba tartozik: a gazdálkodásban nagy szerepe van a növénytermesztésnek, de az állattartásnak is. A típus történetiként is értelmezhetõ, mert:

- 1. nagy történeti hagyományokra tekint vissza, hiszen a nagyállattartásra - a gazdasági potenciáljuknál, a rendelkezésükre álló legelõterületek nagyságánál fogva - alkalmas alföldi mezõvárosokon kívül szinte mindenütt ebbe a típusba sorolható állattartás folyt a magyar településeken

- 2. a gazdasági törvényszerûségeket figyelembe véve ezt kellene felváltania vagy a monokultúrás termesztésnek, vagy a növénytermesztés fölé rendelt állattartásnak. 

Az ilyen gazdálkodási rendszerben a legeltetéssel a növénytermesztésre nem alkalmas területeket hasznosították, illetve a nyomásföldeket javították fel. A közös állattartás már a 18. századtól kezdett elterjedni, és vele együtt megjelent a közösségi szabályozás is (Égetõ 2001. 19.), ám ez csak a 19. század közepétõl, a jobbágyfelszabadítástól vált általánossá. Ekkor szinte az egész magyar nyelvterületen létrejöttek olyan helyi közösségek, amelyek az állattartást, a közös legelõhasználatot szabályozták (Petercsák 2001. 41.).

Erdélyben az állattartáson belül a 16-17. századtól kezdve különösen a juhtartás szerepe nõtt meg, ugyanis míg az Alföldön a nagyüzemi tartásmód terjedt el, és a jobbágyok nem tartottak juhot, addig Erdélyben sok jobbágynak volt legalább 15-20 juha (Paládi-Kovács 1993a. 193.). A juhtartás fénykora a 18. század közepétõl a 19. század közepéig tartott, köszönhetõen a tartós gyapjúkonjunktúrának (uo. 302.). Ugyanekkor kezdtek elterjedni a gazdatársaságok, a szerre õrzést (a gazdák õrzik szerre az összeadott állatokat) hatóságilag tiltották, megnõtt tehát a hivatásos pásztorok szerepe is, akik nagyon sok esetben más nemzetiségûek voltak (uo. 304-305.). A sereg létszámát ekkor kezdték maximálni, és megjelent a továbbvihetõ juhkosár a dombsági vidékeken (uo. 344.).

 

 

185balintgazda.ro-15
186balintgazda.ro-15
187balintgazda.ro-15
188balintgazda.ro-15
189balintgazda.ro-15
190balintgazda.ro-15
191balintgazda.ro-15
192balintgazda.ro-15
193balintgazda.ro-15
194balintgazda.ro-15
195balintgazda.ro-15
196balintgazda.ro-15
2011 © balintgazda.ro | created by Lokopi Web